2011. január 29.

AMINK VAN - sün

Ezt a leltárazós sorozatba tartozó bejegyzést még nyáron kezdtem el írni, amikor késő este sokszor láttam a patak mentén vagy itt házak közötti zöldben motoszkáló sünöket.
A szívós és élelmes sünmalac (mások szerint sünkutya) számtalan mesénk kedvelt hőse.
Életmódjuk éjszakai, alkonyattól kezdve néznek ennivaló után. Félig-meddig téli álmot alvó állatok, bár enyhébb teleken decemberben is meg lehet lesni, ahogy élelemszerző körúton kapkodják lábukat egyik biztonságos helytől a másikig, de azért a tavaszi-nyári találkozások jellemzőbbek. 
A kerti kártevőket pusztító táplálkozásuk miatt hasznosak, amúgy meg kedvesek, színesítik a körülöttünk élő városi faunát, ami azért is becsülendő, mert az állatok nagy része észvesztve menekül a közelünkből.
Különböző talajtakarókkal, bokrokkal segíthetjük őket, ahol jól el tudnak rejtőzni.
Sokan tudják már, hogy tejet nem szabad adni nekik, mivel nem tudják lebontani, elpusztulhatnak tőle. De pl a főtt tojást nagyon kedvelik, talán éppen mert otthon amúgy nincs lehetőségük főzni. a tojás héját is elropogtatják, az meg jó kalcium-forrás.

2011. január 26.

az őszről kimaradt képek

ezeket a novemberi bokorültetés alkalmával készült képeket ügyesen eltettem egy mappába, hogy kéznél legyenek, így csak most találtam meg őket. Ilyen volt/ ilyen lett képpárokat elfelejtettem csinálni, pedig látványos lett volna.
Renáta a bokrok helyét készíti elő. Ide két kis madárbirset ültettünk, a földön terülős fajtából.
Lajos nagyon szisztematikusan dolgozik.
Zénónak is tetszik a munka, de a célokat máshogy látjuk. Mi csoportokat szeretnénk képezni a levelekből, ő pedig egyenletesen terítené a felületen. Szerencsére hajlik a kompromisszumokra.
végül mindannyian jól szórakoztunk.

2011. január 25.

kis világ

ezzel a bejegyzéssel szeretnék integetni annak az olvasónak, aki a blogstat szerint a brazíliai Pelotasból olvas! oi! A képeken látható Catedral do Redentor Brazília első anglikán temploma, és egyben jó példa a nagyvárosi függőleges zöldfelületek kialakítására is, amely ismét erősödő trend az építészetben. (meg még pl itt meg itt.)
 

2011. január 24.

tervek

most hogy megnéztem a hétvégi fényképeket, és így, hogy a közbeiktatott kép által eltávolítva friss szemmel tekintek a helyre, igazat kell adjak annak a barátnőmnek, aki kedvesen megjegyezte egyszer, hogy amíg Írországot nem látta, addig maga is azt hitte, hogy ami itthon nálunk van, az a fű.
Nem is kellene ezt a füvesítés dolgot erőltetni talán, inkább valami kisigényű, elterülő, talajtakaró bokrokban érdemes gondolkodni, amik gondozás nélkül is elvannak, árnyékot tartva csökkentik a talaj kiszáradását, és jó búvóhelyet adnak mindenféle jószágnak. A sünök miatt még egy deszkakeretes avarkomposzton is gondolkodtam, de azt hiszem az nem találna megértésre a lakók részéről, és hamar megtelne szeméttel. Táptalaj viszont a bokrok alá is kéne, ez megtakaríthatatlan költség.

cipőjét keresi

vasuta

Takarítás és a téli dolgok összegzése

A verőfényes délelőtt kínálkozott arra, hogy előzetes hirdetés és szervezés nélkül is rendbetegyük egy kicsit a teret.
A tavaly őszről maradt, már a söprések után hullott tavalyi avar nem baj, sőt, jó hogy néhány hónapig a földön maradt, a sok csapadék hatására ezekből még értékes anyagok oldódtak ki, ami jót tesz az amúgy is rossz minőségű, és nagyon elhanyagolt termőrétegnek. Most viszont az eldobált szeméttel, petárdamaradványokkal, csikkekkel, szétdobált üvegekkel és alumínium italdobozokkal együtt elég szomorú látvánnyá állt össze, ideje volt kicsit törődni vele. Lelkes jelentkezők a hirdetés elmaradása ellenére is akadtak. Talán tavasszal még többen leszünk.
Hárman két-három (tehát összesen kb  hét-nyolc) óra  munkával elég látványos eredményt értünk el. A tér nagy részén összesöpörtük az avart, zsákokba gyűjtöttük, és kivittük oda, ahonnan a fenntartó cég munkatársai szokták elszállítani. Összeszedtük a szemetet, a letört ágakat és kisebb gallyakat, és a valahonnan mindig újragyűlő sittet is egy kisebb halomba gyűjtöttük. A betonoszlopokról és a trafóházról folyamatosan válnak le kisebb-nagyobb darabok, és egy-egy cserepet is előfordul, hogy lesodor a szél, de vannak olyan építési hulladékok is, amelyeket szemmel láthatóan a környéken lakók helyeznek el a nyári susnyásban.

Ezt szeretnénk elérni, hogy az önkormányzat elszállíttassa. Egy eltűnt fedél is pótlásra vár, és az egyik padról is hiányzik az ülőlapot rögzítő csavar.
Az látszik, hogy rengeteg salátaboglárka lesz idén is, a térnek azt a részét, ahol tavaly a legsűrűbben nőttek nem is nagyon sepertük, jó ha még védik őket a lehullott levelek.
itt-ott virágzik az igénytelen és szívós pénzecske, sok hagymás virágnak előbújtak már a hajtásai, egy helyen pedig nyíló hóvirágot is találtam.

Néhány hete a hóban szépen kirajzolódtak a gyakran használt közlekedési vonalak, és az derült ki, hogy két bokrot ilyen szempontból nem a legszerencsésebb helyre ültettünk. Ezeknek az átültetését meg kell fontolni. Azonban a nyáron kiásott nefelejcstől eltekintve minden növény megmaradt amit ültettünk - csak a fűzfáról törtek le egy kisebb ágat -, és meg is eredtek szépen, úgy látszik.

A mai munka költsége az a négyszáz forint volt, amiből az őszről maradtak kiegészítésére egy tekercs szemeteszsákot vettem, ezt saját zsebből oldottam meg. Virágmagra nem nagyon tudunk költeni, de ha valaki tud ajándékba adni, szívesen elültetjük. Írjanak levelet a bloggernek! Kora tavasszal, ha már biztonsággal lehet számítani egy fagymentes időszakra, néhány újabb bokor, és egy juharfa ültetését tervezzük, akinek van kedve csatlakozni, az figyelje a kapura ragasztott hirdetést a blog logójával.

2011. január 22.

egyszervolt

A Magyar Levéltári Portálra felkerült egy laikusok számára is nagyon izgalmas anyag, a 19. század folyamán készült ún. II. katonai felmérés térképei. A térképek a google mappel összekapcsolva működnek, tehát a jelenlegi és az egykori állapotok párhuzamosan nézhetők, sőt, az átlátszóság fokozatos állításával egymásra is vetíthetőek. Amint látszik, elég alapos munkát végeztek az egykori katonai térképészek, sok helyütt még a fákat is feltüntették.

Ezen a kettős képen jobboldalt a mai Göncöl utca és Fiastyúk utca találkozásának a környéke látszik az ötvenes években épült lakóteleppel a célkeresztben, baloldalt a környék 19. századi állapotával.
Az egykori Teufelsmühle emlékét nem messze innen, a Béke-Tatai lakótelepen lévő Ördögmalom utca őrzi.