siker is van

így néz ki most a fügefánk

ami ilyen volt tavasszal, amikor elültettük. :)

Ha ebben az ütemben növekszik, akkor elképzelhető, hogy kijjebb kell ültetni a faltól, amihez azért került közel, hogy valamelyes védelmet kapjon a téli fagyoktól. A környéken azóta több nagy fügefát is láttunk, szépen teremnek is, és be is érik rajtuk a gyümölcs. Ezenkívül megvan az a jó tulajdonsága, hogy egy szezonban hosszú időn keresztül elhúzódva, folyamatosan érik, mindig lehet egyet-egyet szakítani.

Közben gondolkozunk más gyümölcsfákon, meg hogy egyáltalán van-e ezen a vonalon fantázia a fejlesztésben. Fiatal almaféle díszfák vannak a környéken, amik nagyon szépek, dekoratívak tavasszal, meg ilyenkor is mikor beérik rajtuk a termés, és kézenfekvő a gondolat, hogy miért ne lehetne ehető gyümölcsfajtákat ültetni. Ennek az akadálya, hogy a gyümölcsfákat valóban, hozzáértéssel gondozni kellene, és erre nincs elég résztvevő. Körtét láttunk néhány helyen, úgy tűnt, nem nagyon szedik a lakók, megrohad a földön. A szelektív hulladékgyűjtő mellett is láttam egyik nap nagy kupac rohadó almát vagy körtét (legalább 8-10 kiló lehetett) amit valaki odahordott, talán éppen egy ilyen közterületi takarítást követően. Mindenesetre elkeserítő volt, látszik, hogy nagyon nehezen alakul ki a hulladékkezelés kultúrája is.

Egyszóval nyitott a kérdés, hogyan tovább.

a közmunka hasznárúl...

az őrizetlenül hagyott munkatársaknak sikerült a tavasszal egy hasonló támadás során megmenekült két bokrot is ledarálni a kezükbe adott motoros szegélynyíróval. Pedig már elég szép nagyok voltak. itt:

Korábban itt, még korábban itt.
Az idén áprilisi állapot:

memento mori

Sok helyen makacsul tartja magát a kiszolgált karácsonyfák kiültetésével kapcsolatos hiedelem, amelyet élelmes fenyőárusok terjesztettek el marketing céllal vagy tizenöt éve.

Tahi út, előkert

egy másik kert

Borges születésnapja csak az apropó, hogy mint évek óta zsebben hordott kavicsot, letehessem ide ezt a kedvenc verset

Egyszerűség

A gyakran és odaadással
forgatott könyv engedelmességével

nyílik ki a rácsos kertkapu
s a tekintetnek odabent
meg se kell állapodnia a dolgokon,
már rég megrögződtek az emlékezetben.
Ismerem itt a járást és a lelket,
és azt a közös tolvajnyelvet,
amit minden kis csoport kitalál magának.
Nincs szükség nagy szavakra.
felvágni ezzel-azzal;
itt mindenki jól ismer körülöttem,
ismerik gyarlóságaim, gátlásaim.
Ez a legtöbb, amit elérhetünk,
ami talán lehozhatja a Mennyet:
nem a csodálat, nem a diadal,
csak az, hogy egyszerűen elfogadnak
a tagadhatatlan Valóság részéül,
mint a köveket vagy a fákat.

 Clive Nichols fotója

munka, augusztus

A hétvégén csináltunk egy kerítést Gáborral néhány bokornak és főként öntöztünk, avart sepertünk, takarítottunk, összegyűjtöttük a további tennivalókat. A Tahi úti előkert kis szegélykerítését mélyebbre kell ásni, a tolvajt is valószínűleg az vonzotta, hogy túlságosan kiállt a földből, szinte kínálta, hogy mozdítsa odébb valaki. a beásásához viszont csákányozni, kalapálni kell majd, ebbe a vasárnap kora esti időpont miatt már nem kezdtünk bele.

Ide néhány kép korábbról, amikor
jól bevásároltunk a kertészetben

mindent szépen hazafuvaroztunk

 

elültettük mogyoróbokrot

 a magnoliát

a perzsa varázsfát

a fügét

a gránátalmát (kettőt)

most ebből úgy tűnhet, mintha őrültmód összeharácsoltunk volna rengeteg minél egzotikusabb jószágot, és részben perszehogy, de az az igazság, hogy az egy-két hónapja ültetett növényeink nagyon jól érzik magukat, és tempósan lombosodnak, erősödnek, növekednek. az őshonosnak számító mogyoró, és a rendkívül igénytelennek tartott bodza kivételével. Nincs mese, éghajlatváltozás.

Közben még takarítottunk

volt mit

végül körülnéztünk, hogy vannak mások.

jól

de ahogy a virágzó alkörmösből is látszik, mindez nem most volt, hanem olyan másfél hónapja. A hétvégén hozok friss képeket. A minőségért bocsánat, az alakult ki, hogy koszos kézzel nem nagyon állítgatok a gépen semmit, csak nyomom  gombot, hát olyan is.

nyár

a tiszakürti arborétum környékén

fordulat

A kettővel előző bejegyzésben szereplő nyírfa sérülése kapcsán felmerült a gyanú, hogy az elkövető esetleg egy harkály! Ezúton elnézést kérek a szkeptikus hangú bejegyzésért. A kertben mostanában két sünt is megfigyeltek a késő éjszakai órákban, ők azonban érthető okokból gyanún felül állnak. A nyomozás jelenlegi szakaszában még nem áll módomban több információt megosztani, remélem hamarosan...

talált kép

Leirás. Ökörszemnyi, de igen hosszúfarkú, piczinke csőrű, ezért kerekfejű madárka; feje fehér, nagyon emlékeztet a galambősz apóra, innen és hosszú, látszólag ékalakra végződő farka után van az őszapó és rudas stb. neve. Hátának eleje feketés, dolmánya halavány vöröses; szárnya feketés, fehér vállfolttal; farka feketés, három szélső tolla nagyrészt fehér és lépcsőzetes; a két középső rövidebb a mellette állónál; hasafele rózsaszines. Fekete csőröcskéje nagyon picziny, lábai feketések. Fészkéről és fészekaljáról a következő oldalon lesz szó.Élete módja. Igazi czinege, mely sohasem pihen s pitymalattól alkonyatig izeg-mozog, bujkál, keres; hozzá a hajlékony ágakon oly gyakorlatokat végez, a melyekhez képest a legügyesebb vásári kötéltánczos is valóságos ólommadár. Nincs kedvesebb és tanúságosabb látomány, mint az a társaság, a melyben a rudas- vagy őszapó többedmagával is a nagymester. Egybeverődnek ők, a szénczinkék, fenyves és kék czinkék, vagy egy fakúsz és egy-egy tarka harkály még egy csuszka, mint valami mesterember csapat és ekkor sorban pásztázzák az erdőt, kiki a maga ügyességéhez, de teste, csőre alkotásához képest is: végig kutatják a fát a törzs kérgétől a legvékonyabb ágacska csúcsáig, a melyen azután mindég az őszapó a mester; azért is, mert könnyű a teste, így a legvékonyabb ág is csak hajlik és nem törik alatta, de azért is, mert hosszú farkával úgy dolgozhat; mint csak a kötéltánczos a rúdjával. Végig keresik ezek aztán az erdőt és késő őszszel rendesen bizonyos órában térnek vissza ugyanarra a helyre, de mindég más-más részeken keresgélve.Az őszapó is merő káros bogársággal él, és a hol fészkét rakja és pásztáz, kincset érő hasznot hajt kertnek és erdőnek.Még nem ritka, nagyon megbecsülendő.

(Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról)

Őszapó

a szlöm az szlöm az szlöm

A tavasszal ültetett szép egészséges nyírfa törzsét valaki éles eszközzel vagdosta össze, két helyen is elég nagy felületen. Ez túl nagy sérülés egy ilyen fiatal fának, el is kezdett száradni. A magasabban lévő roncsoláshoz nem lehetett egyszerű felérni. Ennél jobb lett volna egy Szeretlek Mari vagy Love Vivien.

 

A pár hónapja épített csapokból meg nem jön víz.

kis lépés

hosszas kajtatás után sikerült venni csatlakozót az önkormányzat által megépített kerti csaphoz, már szinte csak egy lépésre van a használatba vétel, már ha valóban van víz a hálózatban, mert úgy tűnik ki sem volt még próbálva. A projekt gyenge pontja a csap öntöttvas fedele, és az általunk vásárolt csatlakozó, ami sárgaréz, ahogy fel, úgy nyilván le is szerelhető. Felmerült, hogy minden öntözés után le is szerelhetnénk, de ez meg annyira körülményes, hogy egyelőre a tesztdarabot fent hagytuk.

óriásvirágerdő, közvetlenül a bambuszliget után kanyarodj balra

Azt hiszem, abba a hibába estem, amibe műkedvelő kertészek gyakran, nem tudtam ellenállni egy olyan növény beszerzésének, ami gyönyörű ugyan, de erősen kétséges, hogy megmarad a mi kertünkben.

Dorozsmán biciklizve több helyen láttunk egy fantasztikusan látványos, a vidéki előkertekben népszerű mályvához  hasonló évelőt, fehér, rózsaszín és mélybordó virágok, de lapulevélnyi szirmokkal. Be is tértünk egy kertbe, hosszas beszélgetés végén vásároltunk is néhány tövet. De nézzük csak, mire van szüksége a friss szerzeménynek: sok-sok napfény, bő öntözés, és gazdag táptalaj, huhhh. Egy igazi falusi borsó-hercegkisasszonyt sikerült keríteni.

Egy ideje elkezdtem fényképezni a teret felülről a különböző napszakokban, ebből tudok rajzolni egy benapozás-térképet. Az öntözéshez is összeállnak lassan a hozzávalók, már csak időt kell rá szorítani.  A táptalajjal tényleg nem tudom mi lesz, meglátjuk. A sikeres neveléshez további részletes termesztési tanácsok itt és itt.

Ha az idő kedvez, este el is ültetjük a mieinket.

kép innen

innen

és innen

Dagály

az 1948-ban nyitott fürdő fiatal éveit idézi a régi neonfelirat.

víz

Madárfürdőkről szakszerűen és részletesen az MME honlapján, videókkal.
(kb arról szól egyébként, hogy legyen elég nagy, de ne legyen túl mély, ne legyen borulékony, egész évben szükség van rá, naponta célszerű takarítani, és időnként algátlanítani is.)

kép innen

jól megnézzük és elmeséljük!

A Kortárs Építészeti Központ gondozásában működő Fügés kert Budapest legnagyobb közösségi kertje a Nyugati pályaudvar szomszédságában (a Ferdinánd híd lábánál). A közel 5500 m2-es Fügés Kert az elképzelés szerint a város egyik különleges színfoltja, valódi mintaprojekt lesz, egyben példa arra, hogy hogyan lehet egy ideiglenesen hasznosítatlan területet társadalmi szempontból hasznossá, közösségivé, virágzóvá tenni.

 közösségi kertek

víz

private garden Brugge

innen

víz

egy nagyon kis ívű lencse alakú öntőformára gondoltam, gumiból, vagy valamiből, rá lehetne nagyítani a mintázatot, és köré kb 20 centis közzel egy zsaluzatot, és valahogy így... három láb biztonságosan megtarthatná, mint azokat az a hatvanas évek-beli beton virágtartókat, vagy mint azok a kis vas grillező háromlábak.

más is tesz-vesz

este ...és reggel

víz

egy olyan dologra volna szükség ami
- sok madarat vonz a környékre
- esztétikus térelem
- jól bírja az időjárást
- alacsony a fenntartási költsége
- nincsenek bonyolult v külön anyagból lévő részei - nehéz megrongálni
- nincsenek külön anyagból lévő részei, anyaga nem értékesíthető - nem érdemes ellopni

 

ezt az első két képet telefonnal fényképeztem ki egy könyvből, amire épp rásütött a nap, bocs. viszont amit nézni kell: a sűrű sövény eltávolítja a vízfelületet az illetéktelenektől, úgymint emberek, macskák, sóvár gonosz lelkek. Ezzel egyben védelmet nyújt a madarak számára. A megemelt, és a sövény tetejével egy szintre hozott vízfelület látványos, feltűnő és csalogató.

 

 

és még ilyesmik

ez Maurer-Klimes Ákos és Kucsera Péter síremlék-terve

munka, július

A hétvégén egy rakás vízhólyagot gyúrtam a kezemre a lombseprűzés, szemétszedés közben, de most megint egy kicsit jobban néz ki a park pár napig. Néhány érdeklődő is akadt, igaz a felnőttek mindig megpróbálnak meggyőzni, hogy úgysem fog soha semmi változni, de azért  többnyire jóindulatúan figyelik az erőfeszítéseimet. A kisgyerekek lelkesebben segítenek, ők még nem tudják, hogy úgysem fog soha semmi változni, és hoznak egy-egy levelet az összesöpört halomba. Nagyon jó volt dolgozni, a múlt heti szélviharoktól rengeteg tavalyi levél kavarodott elő valahogyan még most is, ettől jó látványos lett a munka, a sok esőtől meg fantasztikus erdőillat szállt a felkapargatott földből. Kis csoportokban kalapos gombák is megjelentek itt-ott. A kertészkedés nagyon jó, igazából a közösségi részébe fáradtam bele kicsit, pedig még egy nagy lendületet kéne venni, hogy ősszel elvégezzük az elképzelt földmunkákat, telepítsünk sövénynek valót és még néhány bokrot, megcsináljuk a madárfürdőt, rendbe tegyük a trafóház környékét, elültessük a tulipánhagymákat. Mivel a pénz, amiből gazdálkodunk egy utólagos finanszírozású pályázat keretében kerül a társasházhoz, ezért a Gáborral közösen készített pályázat kárba vész, ha nem használjuk fel a tervezett célokra. Meglátjuk még hogy alakul, és hogy érdemes-e jövőre is nekifutni, vagy az év végével inkább le kell kerekíteni ezt a történetet, összefoglalni a tanulságokat, és keresni egy alkalmasabb terepet az effajta világjobbító naivságok számára. Azért ha kinézek az ablakon a növögető fákra, bokrokra, azt hiszem mindenképpen megérte.

nagymacskafestés