found

kármentő

A szomszéd bácsi az ablaka előtti dédelgetett diófáról vágott le ágakat kb két hete, elég rosszkor, mert a megvágott helyeken a fa azóta is könnyezik. Olyan rengeteg víz csepeg ki a sebeken, hogy folyamatosan kis tócsák vannak alatta  a földön. A fasebkezelő gél semmilyen hatást nem tud kifejteni, mert pillanatok alatt lemosódik.
Aki ért hozzá, adjon tanácsot, lehetne-e valamit tenni, hogy a fa ne száradjon ki teljesen tavaszra?
(Egy tanácsot már kaptunk, hogy esetleg purhabbal  - mint gyorsan kötő anyaggal - lehetne megpróbálni lezárni a vágott felületeket, de szívesen veszek további ötleteket, ha valakinek esetleg van saját tapasztalata.)

laza csajozós

street art utopia Pozsonyból

érintésvédelmileg biztonságos ablakdísz adventre

kommentben kaptam az ötletet erre a madáretetési technikára, ki is fogjuk próbálni, mert tipikus hetet egy csapásra

- egyszerűen elkészíthető, olcsó, kedves karácsonyi ajándék

- a megajándékozotton kívül a madarak is örülnek neki

- adventi gyerekprogramnak is jó, játszóházba vagy otthonra. ennek még további plusz előnye, leágazása, hogy nem valami karácsonyinak mondott hungarocell/habszivacs-flitter-csillámpor-ragasztó-gombóccal gazdagodunk, amire csak nagyokat nyelve lehet dícsérő szavakat mondani.

- legjobb karácsonyi dísz kerti fenyőfákra (vagy bármilyen egyéb fákra)

- gerillakertészeknek az éves tevékenykedés folyamatosságát biztosítja, bárhol a városban elhelyezhető.

A készítéshez egy rész megmelegített marhafaggyúhoz legalább két rész magot érdemes adni, hogy dolgozható anyag jöjjön létre. Ezek a kis tarka magok a képeken nagyon vidámak, de felénk a kora télies időben egyelőre nem ilyen maghántolós madarak járnak, hanem csak cinkék, azok konzekvensen a napraforgómagokat válogatják ki, a kölest és egyéb apró cuccot mind itthagyják, ezért én szotyiból fogom készíteni. sózott pirított nem jó.

a beszurkált szívószáldarabok a későbbi felakasztás helyét jelzik,
bölcs előrelátás, nem kell majd egy tűvel kalapálva öszetörni a készterméket

forrás meg forrás

köszönet

Egy múltkori hozzászólás kapcsán elkezdtem gondolkodni, hogy valóban, hányan is csináltuk ezt a munkát. Sokan voltak/vannak, akik egy-egy alkalomra jöttek el segíteni, és ez is nagyon-nagyon sokat számított, enélkül talán nem folytattam volna.

- elsősorban Lajos, aki bátorított, hogy ne csak tervezgessem, hanem kezdjem is el megcsinálni, amit kitaláltam, és a rendszeres részvétel mellett folyamatos figyelmével, szervezési ötleteivel segít.
- Zsuzsa, akivel rengeteg (és rengeteg-féle) közös munkát csináltunk barátságunk eddigi tizenöt évében, és persze hogy eljött fát ültetni :)

- Juci barátnőm, aki az első alkalommal segített a rengeteg szemét összegyűjtésében és az ültetésben

- Attila és Zsófi a mi lépcsőházunkból, akik szintén az első két fa elültetésében, és az öntözésben segítettek

- Gergő, Renáta és egy másik Renáta a kisfiával Zénóval, akikkel az egész teret kitakarítottuk az első ősszel

- egy másik Gergő és Ági, akikkel tavasszal a rózsákat ültettük, és takarítottunk

- Laci, aki nem itt lakik, csak sokszor szokott erre járni, és a többszöri segítségen kívül ma épp egy madáretetőt kaptunk tőle ajándékba

- Gábor, akivel a pályázatokat készítettük a két társasház nevében, és akivel a közös tervezés, és kölcsönös részvétel egymás munkájában azóta is nagyon jól működik

- Bulcsu, aki a sünök várát csavarozta, és a locsolót segített szerelni

- Eszter, akitől a kertjükben útban levő fiatal fákat kaptuk meg ajándékba, és a barátja, aki segített kiásni, és hazahozni

- Erzsi és János, akik a kerti munkán kívül a kapcsolatok létrehozásában segítettek, és utánfutóval elhozták a kertészetből kis kedvencemet, a juharfát

- az öcsém, aki autót igénylő szállításokkal segített be

- a hugom, akivel egy nagy nekifutásra ketten körbetakarítottuk az egész területet másfél hónapja

- anyám, aki különböző növényeket gyűjtött be számomra

- az a hajléktalan, akinek nem emlékszem a nevére, de egyszer kivette a kezemből az ásót, és körbeásta fákat (vízgyűjtés), közben pedig elmesélte, hogy régen egy virágkertészetben dolgozott
- István, aki szólt, hogy nagy kiszerelésű, akciós termőföld van valamelyik barkácsáruházban, és segített is autóval elhozni
- Péter, aki ajánlotta, hogy anyagi támogatással beszáll a virágültetésbe
- Balázs, aki az informatikus konzultáns a háttérben ;>

Összesen tehát 26 embert mozgatott meg eddig valamilyen formában a kertfejlesztés gondolata, és a családtagjaimon kívül másokra nem gyakoroltam érzelmi nyomást annak érdekében, hogy részt vegyenek. Rájuk is csak óvatosan, mértékkel.
Vannak még a talonban lévő felajánlások is, remélem lesz alkalom felhasználni őket.

Továbbá itt van Vali, aki az őszinte lelkesedéssel bátorít, ahányszor összefutunk, valamint néha megsimogatja a kedvenc bokrait, legutóbb pedig azt is felajánlotta, hogy nekem adja néhány régi ruháját. (Gereblyézés közben elég szakadtul nézhetek ki.) Aztán a nénik, akik úgy megörültek, hogy valakit dolgozni látnak, hogy felajánlották, segítenek tartani a hulladékgyűjtő zsákokat. Egy másik néni, aki már olyan öreg, hogy nem tud lejönni a harmadik emeleti lakásából, de hogy mégis segítsen, ledobott nekünk néhány szemeteszsákot. Preisinger Feri bácsi, aki a valahai rózsabokrokat nevelte, és minden elkeseredése ellenére most is gondoz egy kis kertet a Göncöl utca sarkán. Valamint mindazok, akik véleményükkel, ötleteikkel, emlékeikkel és figyelmükkel segítettek, segítenek.

Elképzelhető, hogy lesz ebből még patakparti zenés barbecue.

...

ezért irigylem, akiknek a vakond a problémájuk

(ezt a gödröt nem mi ástuk, a félbehagyott munkán elhelyezett szalag alapján az önkormányzat munkája, a fejleményekről majd tájékoztatok. egyelőre csak a mostoha talajt illusztráltam vele)

...

 

újra megtaláltam

ezt a könyvet, amit szerettem nézegetni gyerekkoromban (egy farmville előtti farmville-rajongó vagyok, úgy látszik)

Franz Böhmig: Kertészkedés egész évben

58. számú jótanács az 1973-ból: Amikor odakinn tombol a vihar és esik a hó, használjuk ki az időt arra, hogy a szakirodalmat olvasgatjuk, így is készüljünk a hamarosan beköszöntő tavaszra. (...)
a stílus kicsit emlékeztet az úttörők (cserkészek stb) 12 pontjára, de ettől eltekintve, épp megfogadom.

ha málnát szeretnénk, azt pl most lehetne elültetni, még novemberben.
azon gondolkodom, hogyan lehetne egy kis konyhakert-félét csinálni tavasszal, néhány jól összeválogatott zöldséggel, fűszernövénnyel, esetleg egy kis gyümölccsel is úgy, hogy megmaradjon legalább beérésig. Mi legyen benne?

ma délelőtt

bírom ezeket a kis gépeket
felírom a bobcat-vezetés mellé a listára
a képen látszik, hogy elég hatékonyan összeszedi a levelek nagy részét, a maradékot összesöpörte egy-két ember fóliára.
ahogy néztem, most talán nem taroltak le mást, ha egyszer kivilágosodik, majd megnézem.

Nikola Rahmé csinálja a leggyönyörűbb bogármakrókat

amiket életemben láttam.

mára már eldőlt, reggeltől estig tart a szürkület,
így fényekből, színekből, ragyogásból összeállított üdvözletét küldi a
Mikrokörnyezet:

a válogatás véletlenszerű volt, még több fotó itt

Mit ültettünk eddig?

ahogy összeszámoltam, magam is alaposan meglepődtem.

igazából nem szeretek táblázatokat csinálni, de néha rákényszerülök, ezért most azzal ellensúlyozom, hogy mindent szépen kiszínezek. Information Is Beautiful :)

Azt hiszem, ez szuper eredmény a két évre vetítve, és a megmaradás aránya is elég jó. Ha figyelembe vesszük a forintban kifejezett értéküket, akkor még inkább elhanyagolhatónak tűnik a veszteség, mivel amik nem maradtak a kertben, azok vagy nagyon olcsón, vagy ingyen érkeztek, a drágább, és ezért kockázatosabbnak érzett növényekben egyáltalán nem esett kár.
De nézzük a tizenkilenc eltűnt tételt bontásban:

A nefelejcset saját zsebből vettem piacon nénintől (emiatt nem teljes veszteségként írom le, a néninek  láthatóan jól jött a pénz) egy ezres volt a kettő, a kis bokrok, amiket újra meg újra ledaráltak a szegélynyíróval az sajnos egyértelműen szándékos pusztítás volt, és körülbelül tíz-tizenkétezer forintnyi veszteséget jelentenek, a rózsát szintén saját zsebből vettem, ötezer forint körül Szőregről, a borostyán és a bambusz anyám ajándéka saját kertből.

és végül nézzük a jelenleg életben lévő csapatot a térképen:

furcsa, hogy a google earth valószínűleg nem túl régi, késő tavasszal vagy kora nyáron készült felvételén szinte dzsungelnek tűnik a terület, de aki itt él, az tudja, hogy a valóságban a hatás ettől erősen eltér.

A térképen látszik, hogy a fejlesztés eloszlása nem teljesen egyenletes, ennek több oka van. Az első, hogy érthető módon arra  területre fókuszáltam elsőként, amit az ablakból láttam. A második, hogy melyik lépcsőházból segítettek a lakók. A harmadik, hogy a túlsó lépcsőháznál ültetett sövények estek áldozatul a közmunkásoknak. A negyedik, hogy három nagyobb fát vágtak ki ebben az évben ezen a parkrészen, ezeken a pontokon a növénypótlásra különösen  figyeltünk. Az ötödik, a legfontosabb pedig az idő, de reméljük ezen a tengelyen való elmozdulás segít majd kiegyenlíteni a dolgokat.

Más kertje: őszi kert Japánból

korábban már szemezgettem fotókat Kata csodálatos csömöri kertjéből itt, most egy jóval távolabbi kertről mutatok néhány képet.

Kamakura gyönyörű fekvésű település, északról, keletről és nyugatról hegyek határolják, délen tengeröbölre néz. Régen a szárazföld felől hegyi ösvényeken lehetett megközelíteni, ma a hegybe vájt alagutakon kapcsolódik a világ többi részéhez. Virágkorát a 12. században élte, ekkor - a Minamoto sógunátus idejében - a világ negyedik legnépesebb városává fejlődött. Ma, az akkorinál csak kicsit kisebb lélekszámmal kisvárosnak számít, az ötven kilométerre fekvő Tokió vonzáskörzetében.
A házigazda, Hitoshi Uchida egy népszerű tokiói vintage üzlet társtulajdonosa, a családi otthonban készült fotókon azonban nem a pénz, hanem a múlthoz való vonzódás, és a környezet iránti figyelem látszik.
2011 október végén:

 

 

 

  

   

 

 

 

 

  

via

Rozi a moziban

Tudom, hogy a Bogáncs volt a favorit, de olvastátok tízévesen a  Lutrát? Ha igen azért, ha nem, akkor azért:

Azon érdeklődők, akik még nem látták volna, most megnézhetik Török Zoltán Vidrasors című filmjét holnap (2011. november 15.) este hétkor a DocuArtban. A film utáni beszélgetést Tajta Kriszta és Buslig Eszter vezeti, a meghívott vendég Bakó Botond zoológus, a belépő 600 forint, diákoknak még kedvezőbb.

Aki beéri a szűk körű mozizással és a kis megjelenítéssel, annak a YT-verzió lehet a befutó:

KÖLTSÉGEK, NYÁR, ŐSZ

Az év aktív időszakát lezáró néhány bejegyzéssel, összegzéssel vagyunk adósok. Nagy léptekkel mentünk, nagyon sok mindent sikerült megvalósítanunk, néhány dolog elmaradt, néhány máshogy alakult, néhányat még talán sikerül megcsinálni a télen, másokat pedig át kell tolnunk a következő tavaszra. Vannak olyan dolgok is, amelyekről az derült ki a tanulási folyamatban, hogy mindenképp meg kellene csinálni, de a kivitelezéshez újratervezés szükséges. Nézzük legelőször a költségeket.

2009 telén kezdtem el nézegetni, hogy a lakás egy napról napra sivárabb, pusztulóbb térre néz. 2010 tavaszán az első fákat baráti segítséggel, ültettem el, saját költségen. Elkezdtük takarítani, rendezgetni, és ezen keresztül megismerni a területet, és tapasztalatokat szerezni a lakókról is. 2011 tavaszán az önkormányzattal való kapcsolatfelvételt és beszélgetést követően egy a közelben lakó érdeklődő fiúval ketten elkészítettünk két pályázatot, a Máglya köz 5-9, és a Tahi út 42/b társasházai nevében. Bár szkeptikus véleményeket hallottunk, és emiatt mi sem voltunk nagyon bizakodóak, a pályázott négyzetméterek arányában egy-egy komolyabb összeget nyertünk.

Ebben a bejegyzésben most csak a Máglya közi társasház kertfejlesztésre nyert pénzéről írok.

A Máglya köz a pályázaton a lakossági zöldterület-fejlesztési keretből 472 000 forintot kapott. Mivel a pályázat utólagos finanszírozású, ez azt jelenti, hogy a pénzt a társasháznak saját vagyonából meg kell előlegeznie, a pályázott időszak lezárultával pedig a számlák alapján az önkormányzati cég visszatéríti a társasháznak.

Ebből a 472 000 forintból az önkormányzati ügyintézők tájékoztatása alapján 25%-ot le kell adózni, így marad elkölthető 354 000 forint.
Ebből három tételben vettünk fel egy-egy nagyobb összeget, összesen 275 000 forint értékben költöttünk.
Ez azt jelenti, hogy november elejével még maradt az elnyert összegből 79 000 forint, de kérdés, hogy kapunk-e az elköltésre halasztást az önkormányzattól, vagy az el nem költött pénz elvész.

Ahogy az alábbi, és a korábban a blogba befűzött táblázatokon is látszik, a pénzt legnagyobb részt dologi költségekre, elsősorban növényekre, és munkaeszközök beszerzésére fordítottuk. A pályázati feltételek szerint lehet még szolgáltatásra, szakmunkára is költeni, de abból indultunk ki, hogy ennek a fajta együttműködésnek a lényege, hogy az önkormányzat segít a vásárlásokban, a lakók pedig munkát adnak hozzá.

A további tervekről, tapasztalatokról a következőkben írunk még.

munka, november

Vasárnap délelőtt Istvánnal tettünk egy autós kört, vásároltunk még 500 liter földet a következő ültetéshez, aztán nagyon feszített tempóban elültettük a maradék növényeket. Két vadszőlőt (az egyiket Vali határozott kérésére a bodzabokor közelébe. Itt szerintem nincs sok értelme, és valószínűleg nem is fog megmaradni, de nem akartam túl rugalmatlannnak tűnni, ez a két tő amúgy is bónusz volt már.) 

A parkoló felőli oldalon takarítottunk, kicsákányoztunk néhány elkorhadt tönköt, ide ültettük a sövénynek szánt kecskerágókat, és három korallberkenyét (ez az, aminek olyan szép pirosas hajtáscsúcsai szoktak lenni). A tér felőli oldalon is öntöztünk kicsit, amit muszáj volt. Betömtem a kisebb berkenyefa köré beásott draincsövet, nem fogjuk úgysem rendszeresen locsolni télen, anélkül meg inkább csak kiszárad  a csövön keresztül. Vízvezető tálcát ástunk a homoktövisek köré, és ahol kellett, pótoltunk még földet. Közben erőteljesen ment lefelé a nap, szokásos fényeivel, nekünk is menni kellett tovább, ezért a szimbolikus kerítést a raffiával már nem csináltam meg, talán a napokban jut rá idő valamikor.

a lebegő bogyók Vérteskozmán voltak tegnap egyidejűleg

nemrég még

...most esett ki a fényképezőből

falánk Kata

2009-ben még mint franciaországi jelenségről számol be a harlekinkaticák inváziójáról az Időkép, múlt hétvégén a Vértesben is találkoztunk a rajzással egy irtás mellett. Katicafelhő. Gurulás közben ruhánk, hajunk, a bicikli, minden tele lett velük.

kép innen

Igazából változatos mintázatával, politúros gömbölyű hátával gyönyörű bogár, de belőlem mégis viszolygást vált ki, nem tudom, más hogy van vele. Azt hiszem ennek a viszolygásnak nagyon racionális, evolúciós szempontból is érthető oka lehet. Valami, ami láthatóan nagyon emlékeztet valami barátságos kedves dologra, de egyben egyértelműen más is, olyan, mintha egy álcázás eredményeképpen tűnne barátinak, ez mindenképpen óvatosságra intő dolog.
Hát vizsgáljuk meg közelebbről.
A harlekin-katica eredetileg kelet-ázsiai, mérsékelt égövi faj, de legjobb úton van a kozmopolitává válás felé. Hasonló a nálunk őshonosnak számító hétpettyes katicához, de nagyobb méretű, jóval többet is eszik, többek közt a levéltetveken kívül más rovarfajok lárváit, is, ez az oka, hogy gyorsan terjeszkedik, és kiszorítja a gyengébb fajokat. Nem magától indult világhódító útra, a rovarkártevők elleni biológiai védekezésként vetették be először a huszadik század elején Észak-Amerikában, majd a hatvanas évektől kezdve Ukrajnában, Franciaországban, Görögországban, Belgiumban. Szabadon csak jóval később, 2000 után kezdett el terjedni, akkor azonban az önfenntartó populációk rohamos gyorsasággal, először Németországban, Angliában, Franciaországban, és egyre több más európai országban is megjelentek. Magyarországon például soha nem alkalmazták a biológiai védekezésben, de néhány éve nálunk is egyre gyakoribb. Sikeres invazív fajjá válását gyors szaporodási üteme is segíti, az európai katicafajoknak évente egy-két nemzedéke jelenik meg, a harlekinkaticának viszont akár évi négy nemzedéke is lehet. A nálunk korábban honos fajoknál nagyobb távolságokat képes megtenni, és a növényvédő szerekkel szemben is ellenállóbb.
Más rovarokhoz hasonlóan ősszel a hidegtől védettebb helyekre húzódik, tömegesen, és ezt a védett helyet gyakran az ember közelében, épületekben véli megtalálni. (Na, itt szokott a számításba hiba csúszni.)

A szőlősgazdák egyre több felé találkoznak azzal problémával, hogy a harlekinkaticák ragadozó életmódjuk mellett szívesen fogyasztják a szőlőt is, amiben komoly károkat okoznak. A kár másik oka, hogy megbújnak a fürtök között, így sokszor bekerülnek a présbe is, és rendkívül keserű ízükkel a készülő bort is tönkreteszik. Ez a keserű íz az oka, hogy a madarak nem szívesen fogyasztják, így természetes ellenségük is alig van.

A faj magyarországi terjedésének monitorozása a Harlekin Projekt feladata. Itt a szakemberek elsősorban azt kérik, hogy ha nagyobb tömegben találkozunk harlekinkaticákkal, készítsünk kompromittáló fotót, és minél pontosabb földrajzi koordináták megjelölésével küldjük el nekik.

(ez a sok információ nem az én fejemből pattant elő, népszerű ismeretterjesztő felületeken itt meg itt, meg itt, meg itt, meg itt olvastam utána.)

invázió

...a lakásokba csoportosan berepülő imágók nemcsak pusztán jelenlétükkel okozhatnak kellemetlenségeket, hanem az arra érzékenyek esetében allergiás panaszokat is okozhatnak, sőt, akár meg is haraphatják az embert. A bejutás megakadályozására a legjobb, ha idejében betömjük a nyílásokat.

a történet folytatása a következő bejegyzésben. Az ablakok bedeszkázása egyelőre túlzott óvatosságnak tűnhet, bár...

Margitsziget, északi szigetcsúcs, őszi délelőtt

a csúcsuk felől kezdenek sárgulni a jegenyenyárak

Természetfotósok

A hvg Az Év Természetfotósa pályázat díjazottajait bemutató sorozatából szemezgettem néhány, a blog témájába vágó darabot, olyan állatokról, amelyek a környékünkön is előfordulnak. A teljes kiállítás a Magyar Természettudományi Múzeumban tekinthető meg 2011 november 9. és december 31. között.

Szabó Gábor László a József Attila-lakótelepen készült fotója egy éjjeli összefutásról.

Vadász Anna búbosbanka-fotójával egy ritka és dekoratív madarat csípett el fiókaetetés közben, pontosabban azt drámai malőrt, amint a szülő és a gyerek közötti kommunikációs hiba folytán a fáradságosan megszerzett ebéd a földre esik. Biztos veletek is történt már ilyen, amikor mindkét fél azt hiszi, hogy a másik már/még fogja azt a poharat.
Búbosbankát egyébként márciustól szeptemberig itt a közelben is meg lehet figyelni, a Rákos-patak mentén. A Tahi utca és a patak közötti elhanyagolt parkokban szoktam ritkán látni, ahol az öreg fák odvaiban talál menedéket. Költöző madár, nem telel nálunk, ősszel délre vonul.

Varjúdominancia a címe Nagy Zoltán Gergely képének, és valóban szinte jól sikerült infografikának tűnik, ahogyan megjeleníti, amit a környezetünk egy egy darabját rendszeresen figyelve, magunk is észreveszünk. Egy-egy területen élő madarak között nagyon is pontos erősorrend szabja meg a térhasználatot. Ez a fajok közötti leosztásban is érvényesül, és igaz a csapatokban élő egyedekre is. Dolmányos varjakat kisebb számban már egész évben lehet látni a  környéken, a fekete sereg viszont mostanában, a hideg közeledtével várható nagy létszámban kelet felől, Oroszország és Ukrajna irányából. Népi megfigyelés szerint, amikor a varjak hatalmas rajai megjelennek, néhány napon belül havazás várható. Ez azzal van összefüggésben, hogy a madarak az ennivalót elrejtő hó elől húzódnak a kevésbé hideg területekre, így válnak a a havazás előhírnökeivé. Ha szerencsések vagyunk, megfigyelhetjük, ahogy diót rejtenek el. Avarsöprés közben is szoktam találni varjú által leejtett diót, pedig a környékünkön nincs diófa. Viszont a varjak szeretnek itt üldögélni a  platánok tetején, ahonnan magabiztosan uralják a területüket.
Gyerekkoromban nagyanyám kertjében három diófa is állt, talán mindhárom ilyen madárhozta dióból lett, nem tudom. Az egyik olyan vastag héjú volt, hogy még mi is csak nagykalapáccsal tudtuk törni, a másik az arany középutat képviselte, ebből csinálta nagyanyám a gyönyörű, egyben kibontott diókat karácsonyra, ebbe rágott kis kerek lyukakat a mókus vagy a pele, a harmadiknak olyan vékony volt a héja, hogy a fán elropogtatták még a kisebb madarak is, ezt papírhéjúnak hívták.
Valamikor megpróbálok utánajárni annak, hová tűnt ez a fajtasokféleség a kertészetekből.

A pályázat még több képe itt

Fejedelmi lakoma madárszemmel

Bár még mindig nagyon kellemes enyhék a reggelek, azért egyre közeledik az igazi hideg. A madáretetési szezon kezdetével madárbarát svédasztalt mutat be a Magyar Madártani Egyesület. tőlük van a fotó. további részletek itt. alma, dió, mogyoró, makk, berkenye, vadszőlő, különböző fenyőtobozok, esetleg kökény... én ezeket ismerem fel a képen. mi lehet még?
Erről jut eszembe, talán meg kéne próbálni naspolyát ültetni

ha már a berkenyék ilyen jól elvannak.

Közben éppen rossz híreket cserélünk nagyon távol élő barátnőmmel, és kérdezgetjük egymást, hogy bizonyára van jó is. Nem egyszerű. Azt hiszem nekem most ez a kis szelet közkert a jó hír, ahogy kinézek reggel a fákra, amiket ültettem. Meg a barátság, ami a kert révén született. Ezek az apró együttműködések tehetnék élhetővé ezt a balfék országot. Ha sokkal de sokkal több lenne belőlük. Százszor, ezerszer ennyi.

ma reggel

evidencia: 15 ember nem egészen félórai munkával oldja meg azt, ami egy embernek egy munkanapba telik.

Gáborral tavasszal azt tervezgettük, hogy néhány jókedvű lakóval majd milyen lendületes változásokat lehet elérni, mennyi mindent lehetne rendbetenni, túllépni az úgy-ahogy szintentartáson, és hogy egy-két óra munka után a patakparton rendezünk almásrétesevős-sörözős-bodzaszörpös zenés pikniket. :)

Egyelőre odáig jutottunk, hogy amikor dolgozunk, a mi házunknál a lakók nagy része köszönés nélkül továbbmegy, vagy megáll, és elmondja, hogy itt nem érdemes csinálni semmit, az ő házuknál viszont megállnak, megdicsérnek, hogy milyen aranyosak vagyunk, és elmondják, hogy szerintük máshogy kéne.

Gödöllő

a Grassalkovich-kastély parkja ősszel