Vannak ezek a vicces egybeesések. Valamelyik hajnalban a metrónál találkoztunk össze a szomszéd lánnyal, aki azt kérdezte – látván, hogy biciklivel jöttem –, nem félek-e egész napra otthagyni lezárva. (Lekopogom, de tíz éve megvan, pedig sokat használom.) Ugyanaznap késő estére, mikor felvettem a pláza elől, egy szép kis bélelt sapkát tett valaki a csomagtartóra.
Aztán még szeretem azt is, amikor csak úgy önmagában a jó érzésért kedvesek az emberek, mint ma reggel az a közmunkás, aki jó utat kívánt, és mondta hogy vigyázzak, mert nagyon csúszósak az utak.
Aztán még szeretem azt is, amikor csak úgy önmagában a jó érzésért kedvesek az emberek, mint ma reggel az a közmunkás, aki jó utat kívánt, és mondta hogy vigyázzak, mert nagyon csúszósak az utak.
a Béke kút a Tahi utcánál, 2012. december hetedikén reggel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése