hogy kerül ez a semmitmondó homályos kép a blogba?

Ilyen homályosan láttam hirtelen

Ez most egy személyes bejegyzés a társasházban élés nehézségeiről, remélem nem mindennapos problémáról van szó, de elég tanácstalan vagyok. Ma reggel ahogy felmentem teregetni, ez a kép fogadott a szárító előtt.

Valaki, akinek kulcsa van a szárítóhoz, lerángatta a kiteregettem takarót, leszaggatta az ablakról a függönyt, letördelte a száradni felakasztott rózsacsokrot, meg még amit ért, okozzon kárt, és lehajigálta az egészet a földre a lépcsőházban.

  

Ez a szárító közös helyiség, kettő van belőle a legfelső emeleten kétoldalt.
Ani néni, a legöregebb akit ismertem itt, annak idején mesélte, hogy régen használták teregetésre rendszeresen, és osztozkodtak az asszonyok a napokon, meg a szárító köteleken. Mondjuk mesélte azt is, hogy mikor összevesztek a nők, levágták a kötelet egymás ruháival. Akkor ezt hittem, ez egy vicces régi sztori a múlt homályából, amilyeneket mesélt még párat. Aztán változtak az idők, amióta én itt lakom pár éve, rajtam kívül senki sem jár már fel teregetni. 

Amikor beköltöztem, kitakarítottam ezt a közös helyiséget is, minden fekete volt, a  tönkrement tévék, széteesett bútorok között eldobálva konzervdoboz-hamutartók, csikkek, szemét. Aztán elkezdtem teregetésre használni. (Amikor vettem a lakást, fontos szempont volt, hogy ugyan kicsi, de van pincerekesz, biciklitároló, és teregetni  meg lehetőség a padláson. Ebből az előző kettőt illető számítás nem vált be.) A szomszédokkal beszélve fokozatosan lecipeltem  a lomtalanításokkor azokat a dolgokat, amiket mások felhordtak, de közben elköltöztek már, vagy egyszerűen csak nem kellett nekik, de nem akartak foglalkozni vele. Egyszer másoltam kulcsot a magaméról a szomszédnak, aki elhagyta az sajátját.

Abban a tudásomban vagyok biztos, hogy az ilyen viselkedést nem lehet eltűrni. És abban pedig majdnem ugyanennyire, hogy ki van a beteges akció mögött.

Volt már hasonló konfliktusuk, amikor úgy találkoztak névtelen, agresszív rosszakaróval, hogy semennyire sem érezték magukat hibásnak, és a békés kommunikáció esélye sem látszott? Mit tettek ilyenkor?



Megoldási alternatívák update:
Végül az lett, hogy a közös képviselő kapásból mondta, azonnal lecserélteti a zárat, úgy is tett, én meg készítettem egy kiírást a lépcsőházba. Mivel emlékeztem, hogy van aki letépi, beszórtam a postaládákba is. Ezt:

Kedves Lakótársak

a negyedik emeleti szárítóból valaki lerángatta a kötélre száradni kiterített holmimat, letépte az ajtóról a függönyt, összetört még ezt-azt, amit ért, és mindezt leszórta a lépcsőházban a földre. 

Ennek a viselkedésnek az okát nem akarom találgatni, teljesen elfogadhatatlannak tartom. 

Az állapotokról fénykép készült – amit nem tervezünk további lépésekkel felhasználni –, a közös képviselő pedig lecseréltette a zárat. 

A továbbiakban ha valakinek szüksége van a kulcsra, a közös képviselőtől tud kérni.

Kérem, ha mondanivalójuk, véleményük van, névvel és arccal, méltó formában osszák meg.

(üdvözlettel, név)