2012. január 31.

Most a napokban a kemény fagyok miatt még sokkal fontosabb a madarak itatása!

Erre a célra egy a földre vagy a virágládába helyezett műanyag virágalátét tökéletesen alkalmas. Ha a földön egy nagyobb követ is teszünk az aljába, az megakadályozza, hogy a madarak kiborítsák. (Nálam egy kis műanyag ételdoboz van az ablakba csavarozva.) Ugyan a víz a tartós hidegben újra meg újra be fog fagyni, de ha langyos állapotban tesszük ki, ez a néhány óra életmentő lehet a madarak számára! Az itatás fontosságáról és apró trükkjeiről hosszabban is ír a Magyar Madártani Egylet.

fotó vasuta

2012. január 30.

Reménybeli tulipánok


A házak nagyon hasonlítanak a mieinkre Máglya közben, de ez a pelikán a tizedik kerületben, a Szárnyas utcánál őrzi a tulipánokat. Akiknek sajnos romlanak az esélyeik, ezzel a nagyon kemény fagyos időszakkal, ami elé nézünk a napokban. Remélem valahogy kihúzzák azért, kiderül.
itt meg a TÉRKÉP





munka, január

itt tartunk, valóban hihetetlenül lassan megy, a végül 25-én lepecsételt ügyiratot pár perce küldték át mailben, igaz, nekem sem volt időm nagyon hajtani a dolgot, remélem tudunk egyeztetni. valamelyik közeli hétvégére sok lelkes helyi kubikos kéne, majd írok a lépcsőházakra (sajnos a leglelkesebb segítők nagyobb része már elhagyta az országot).

2012. január 26.

Reménybeli tulipánok

amiket Petteri ültetett a XIII. kerületi Esztergomi út - Dunavirág utca kereszteződésben. és a TÉRKÉPEN



2012. január 25.

föld

Az előbb felhívtak a főkerttől, hogy egyeztessünk részleteket, milyen földre gondolok, és ígértek egy mailt. Néha kiderül, hogy talán csak túl türelmetlen vagyok a magyarok mediterrán tempójához.

...

2012. január 24.

A mesebeli fa lombjai



Mindennap elbiciklizek az utca végét lezáró műteremház előtt, amelynek szélső lépcsőháza mellett néhány éve ez az emléktábla hirdeti, hogy itt élt és dolgozott a festő, grafikus, a legszélesebb körben könyvillusztrációiról ismert Würtz Ádám. Rengeteget rajzolt.
Például
Altatót a kicsiknek:




A kisujjnyivá változó görög kisfiú és török kislány különös kalandjait Ciprus szigetén









És nagyoknak:

Sólem Aléchem nosztalgikus-fájdalmas elbeszélése egy gyerekkorban gyökeredző szerelemről, gyönyörű törékeny kis történet alig történésekből



Wilde-hoz



az Anangaranga a Medicina kiadó jóvoltából a Kádár-korszak rendkívül szegényes erotikus könyvkiadását gazdagította. A szöveg valószínűleg sok olvasójának okozott csalódást, de az ide készült színes rajzok, a homályból gyöngyházszínben derengő nőkkel nagyon jól sikerültek



Könyvek Würtz Ádám illusztrációival:

Sólem Áléchem, ÉNEKEK ÉNEKE, Európa, 1959.
Vermes Magda, HOLDFÉNY – klasszikus elbeszélések, Móra, 1962.
Szederjei Magda, AZ ÖSVÉNY TITKA, Móra, 1964.
William Shakespeare SZENTIVÁNÉJI ÁLOM, Magyar Helikon, 1972.
Hárs László, 10X10=100 MESE, Móra, 1973.
József Attila, ALTATÓ, Móra, 1974.
Kormos István, LUCA SZÉKE, Móra, 1974.
Szabó Lőrinc, LÓCI ÓRIÁS LESZ, Móra, 1974.
Hárs László, HOL VOLTAM, HOL NEM VOLTAM, Móra, 1975.
Ignácz Rózsa, HAJDANÁBAN ZAMBIÁBAN, Móra, 1978.
Peonidu-Vangelió, HIPP-HOPP KALANDJAI Móra, 1978.
Varga Domokos, NÉPEK KENYERE, Móra, 1978.
William Shakespeare SZONETTJEI, Magyar Helikon, 1979.
Ágh István, HÁNYAT NÉZEK A NAPTÁRBAN?, Móra, 1980.
Timur Zulfikarov, NASZREDDIN HODZSA ELSŐ SZERELME, Móra, 1980.
Vátszjájana, KÁMA-SZÚTRA, Medicina, 1982.
J. M. Barrie, Tótfalusi István, PÁN PÉTER, Móra, 1983.
Bakó Ágnes, ARCOK A BELGA TÜKÖRBEN, Móra, 1986.
Kaljánamalla, ANANGARANGA, Medicina, 1986.
Tuomo Lahdelma, A TEREMTŐ KAKUKKJA -  finn gyerekversek, Móra, 1988.

munka, január

a mi házunk előtti kertben úgy tűnik jól működik az avargyűjtő amit építettünk, azóta, hogy pár hónapja valaki belerakott egy habszivacs matracot meg egy feleslegessé vált szőnyeget, nem volt hasonló eset. A múlt héten ide épített másik is rendben van. A másik kert számára összeszerelt két rekeszbe viszont néhány nap alatt került mindenféle, a sörösdoboztól a lakásfelújítási hulladékig. Ennek lehet az oka, hogy az itt lakók még nem látták a folyamatos munkánkat, és ezért nem alakult ki a szükséges minimális együttműködésnek az a szintje sem, hogy nem teszik tönkre amit csinálunk, de lehet az értelmezés hiánya is, illetve az az egyszerű, szegénykultúrára jellemző dolog, hogy bármilyen új tárolásra alkalmas térelem szemétlerakóként értelmeződik. Ennek a javítására kísérletként készítettem egy újabb feliratot is, és a meglévőn növeltem a betűméretet. Egyelőre csak két lapot tudtam lamináltatni, ezeket felszögeztem reggel, de lehet, hogy majd csinálok még néhányat.


és a régi, nagyobb betűkkel:


(A belógó ág egy aranyesőhöz tartozik (Forsythia),  már tele van rügyekkel.)


Hátra van az eddig idegyűlt szemét elhordása kukába és szelektív gyűjtőbe, erre reggel nem volt időm. Gondolkodom, hogy mit lehet tenni, ha újragyűlik a szemét, ennél többet valószínűleg semmit, illetve mielőbb el kell bontani a rekeszeket, ami kár lenne. Közben idő hiányában még mindig nem csináltam meg a többféle képes feliratos lapokat, amit L tanösvénynek nevezett, ideje volna, mert így lehet, hogy előbb amortizálódik mint hogy befejeződne a fejlesztés, ilyenre szoktunk látni példákat.

2012. január 23.

ha

a gerillakertész kitenne egy kis táblát is, mondjuk hogy
Ide néhány virágot ültettünk, kérlek vigyázz rá, és ne vidd magaddal!
az javítana, vagy rontana a megmaradás esélyein?

a tulipánok és a nehézségek

3. kerület, Cella Trichora




13. kerület, Tahi utca, Béke kút


TÉRKÉPEN

a nehézségekről inkább majd legközelebb :)

2012. január 21.

az élet harc. de néha van deus ex machina

előbb kajánul, aztán együttérzéssel figyeltem, ahogy a nagy ormótlan galamb bárhogy töri a fejét,  és toporog idegesen, semmilyen irányból nem tudja megközelíteni a szándékosan cinkékre meg ilyen hasonló aprónépre tervezett etetőt. majdnem beszorult az erkélyrácsba, annyira elmérte a lehetőségeit. végül inkább szórtam ki neki külön a bádogra.

föld, kert meg ilyesmi

s amíg megmerültünk a sok földi történetbe, párolgott az űrhajó kinn az esti kertbe…

úgy tűnik, a Főkertnél valóban nem szoktak hozzá, hogy a lakosságnak szolgáltassanak abban a formában, ahogy én gondoltam, mivel egy hét alatt sem jutottunk el oda, hogy egy árajánlatot adjanak mailben. Bármilyen kézenfekvőnek tűnt ez az együttműködés, most keresek mást, akivel gördülékenyebb, és kapunk végre földet valahonnan.

Még mindig nem írtam meg a múltkori, a Sirályban rendezett közösségi kertes prezentációk tapasztalatait, de az egyik nagy különbség épp az volt a különböző újbalos lelkes fiatalok és a Rosta Gábor között, hogy a fiatalok egyfajta intézményeken kívüli alternatív közösségként (sokszor kimondottan romantikus ellenállásként), a Rosta pedig épp jövőbeni intézményi feladatként vázolta fel a közösségi/lakossági kert programokat. Nekem ez utóbbi sokkal meggyőzőbbnek, működőképesebbnek és logikusabbnak látszik, végülis mi másért tartjuk el az intézményeket, mint hogy a lakosságot támogassák a különböző területeken.
Ezzel együtt folyamatosan tapasztalom, hogy az intézmények működtetői ennek mennyire nincsenek tudatában Magyarországon, és milyen nyögvenyelősen, maszatolósan haladnak még a legegyszerűbb dolgok is.

Tegnap valaki elkérte a sünös szöveget, tudnék-e neki is nyomtatni, mert ő is szeretne ilyet csinálni. :)

2012. január 16.

munka, január

vasárnap egy kicsit takarítottunk a kertben a Máglya közben, összeszedtük a szemetet, és a raklapokból végre készítettünk három újabb rekeszt. Szépek lettek. Mivel ezt nem komposztnak, hanem kisállatmenedéknek szántuk, az aljára gallyakat tettünk, hogy lazább, zegzugos helyet alakítsunk ki, erre került az avarból egy hőszigetelő réteg. Túl sokat nem szedtünk össze, mert az ősszel nagyon sokat elszállítottak a közterületesek, ami mostanáig megmaradt, az hőszigetelőként jó szolgálatot tesz a talajon is, sok apró tavaszi virág friss hajtásai bújnak meg alattuk, ezt nem akartuk már nagyon mozgatni. A napokban szeretnék a rekeszekre feliratokat készíteni, de most már nem a sünöset, hanem egy régóta tervezett másikat a környéken élő madarakról, egy másikat a növényekről, és egy harmadikat egy kicsi helytörténeti szöveggel, és néhány fotóval. Ha valakinek vannak régi fotói a környékről, amiket szívesen megosztana, itt megteheti.

A raklapokról már jóval korábban akartam írni, még decemberben kaptuk őket ajándékba a kert számára. A Tatai úton egy nagy raktárban találtunk lelkes segítőkre, ahol elmeséltük, hogy civil kertészekként van szükségünk rájuk, mire a felesleges, nem EU-konform raklapokból szívesen adtak nekünk néhányat, és mivel közel voltunk és útba esett, még ki is hozták, barátságból. Sajnálom, hogy akkor azonnal nem volt idő írni, fotózni és a blogon keresztül megköszönni nekik, mert bár adtam blogmatricát, nem biztos, hogy azóta is követik. :)
Viszont gondolkodom, hogy lehetne-e másra is használni nálunk, a raklap egy rendkívül sokoldalú, inspiráló építőelem, tavasszal meglátjuk, meddig visz a lendület. Mások, más helyzetben pl ilyen grandiózus dolgokat építettek egy közösségi kertben:


2012. január 13.

...

az előkertekbe tervezett termőföld-rendeléssel kapcsolatban ígérete szerint hétfőn délelőtt fog visszahívni a főkertes ügyintézőnő. Kicsit csodálkozott, hogy nem követelek, hanem vásárolni szeretnék.

2012. január 12.

jön a tél

a címben ugyan hollót írt ki a feltöltő, de egy dolmányos varjút láthatunk sportolás közben

2012. január 11.

Voilà!

(az előző poszt folytatása)
a térkép, az első lépés, hogy mi legyünk a TULIPÁNOK VÁROSA!
én vasárnap fogok ültetni, aki kedvet kapott, az tegyen hasonlóan:


VÁROSI TULIPÁN ÉS VÁROSI TULIPÁNKERTÉSZ SZÜLETÉSE LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE


1. a városban járva egy alkalmas, virágok után kiáltó terület megtalálása - a dolog romantikáját szerintem az adja, ha nem egy már gondozás alatt álló területet választunk, de ugyanakkor az is jó, ha mások is látják a virágot, és mégis viszonylagos biztonságban tud megnőni, szóval az ideális helynek sokféle szempontnak kell megfelelnie.

2. virághagymák beszerzése barkácsáruházból, gazdaboltból, kertészetből, vagy egyéb helyről.

3. némi virágföld a hagymák köré, kislapát, kurázsi a közterületen való molyoláshoz (nem magától értetődő hogy az ember csak úgy el mer kezdeni áskálódni)

4. FONTOS! a tulipánok helyének megjelölése itt a térképen!
        - a térkép alatt kattints a nagyobb nézetre
        - baloldalt a piros SZERKESZTÉS gombra
        - a megjelenő eszközök közül válaszd a jelölőtüskét
        - helyezd el a térképen, és töltsd ki az adatokat
        - az indusztriális kék színt a kéz eszköz segítségével tudod barátságos tulipánszínűre           változtatni

5. komment küldése! :)

Nagyobb térképhez kattints!
Mire mind kivirágzik, igyekszünk tulipános markereket készíteni hozzá, addig ez a sztenderd jel jelképezze az alvó hagymákat!


2012. január 9.

kicsúszok az időből - TULIPÁNTOS

A tulipánokkal kapcsolatban az volt a tervem, amit még október körül találtam ki, hogy csinálunk egy civil játékot, nem bonyolult, egyszerűen csak annyi, hogy akinek kedve van, az vásárol néhány darab tulipánhagymát, és elülteti bárhol a városban, különböző közterületeken. (A tulipánhagyma ültetésére szakértők szerint a november-december-január hónapok az alkalmasak.) És ezután itt a blogban egy közös Budapest térképre rá tudná jelölni, hogy pontosan hol is fognak nyílni az ő virágai. Az elvi alap is megvolt hozzá, akkoriban, tavaly ősszel lett nagyon népszerű egy lengyel politikai mém az ottani választások után, amiből Magyarországon is hír lett egy-két napra, hogy legyen Varsóban Budapest. Hát, isten neki, fakereszt, legyen nektek Budapest, mi nem sírunk utána, de akkor üresedés adódik, ezért Budapesten meg lehetne mondjuk - a virágairól világszerte híres - Keukenhof!


A térkép nem készült el - ha valaki tud benne segíteni, akkor bátran, nagyon örülnék! - , de az én tulipánhagymáim meg a pincében tönkremennek, elültetem őket, akinek kedve van, tegyen hasonlóképpen, a térképpel meg majd lesz valami. Csatlakozásokat azért kommentben nagyon szívesen veszek. Én a magaméit elsősorban az ókeresztény kápolna romjához tervezem elültetni, a többit még kitalálom.
Már csak 6-8 hét, és itt a tavasz!

2012. január 8.

Ismeretlen testvérek

Az egy nap a városban blogban találtam egy másik, az enyémnél közösségi szempontból jóval sikeresebb kezdeményezést, most ezt olvasom épp nagy örömmel:
Sok oka lehet, hogy miért működik náluk az jobban, amivel én annyit küszködök, pl hogy sok a fiatal, a kisgyerekes családok eleve fogékonyabbak talán a környezetre és elkötelezettebbek a jövő alakításában, aztán a játszótér amúgy is egy népszerű téma, Zugló stabilabb közeg, átlagot tekintve sokkal jómódúbbak a lakók, szociokulturális szempontból kedvezőbb a környezet, a fiatal lakóparkokban talán inkább tulajdonosok mint bérlők a lakók, és emiatt is több felelősséget éreznek a környezetük iránt…
mindenesetre arról szól, hogy vannak ilyen emberek, és ha sikerül megtalálnod őket, akkor az élet egy csapásra sokkal de sokkal jobbá válik.
És ez az egyetlen, amiben még bízhatunk talán: hogy a civil szféra felől sokan vannak ezek a keresgélők, tevékenyek, nem elfásult, nem cinikus emberek, ha valahol, bennük lehet potenciál, javítani a dolgokon.

új év, új remények, meg a régi hordaléka

elmúlt a vízkereszt is, ilyenkor egyre szaporodnak a kidobott fenyők a házak között. Azt hiszem egy-két éve már egyre többen összeszedik tüzelőnek, de előfordul, hogy még nyár közepén is előgörget egy fenyőcsontvázat a szélvihar. Másodlagos felhsználásként a nyolcvanas években Újpalotán a lakótelepi gyerekek ebből építettek maguknak játszóhelyeket. (Emlékszem, ott a tízemeleteseknél az is szokás volt, hogy apa vagy anya lement, odébbzavarta az esetleg arra járókat, amíg az ablakból ledobták neki a fát, mert ez tisztább módszer volt, mint a lépcsőházban körbemenni a tűleveleit kilószámra pergető fával. Gyerekként nézve ez elég izgalmas akció volt, ahogy a karácsony leglátványosabb kelléke repülve távozik a lakásból.
Itt  a Máglya közben a legtöbben egyszerűen kihajítják közvetlenül a kapu elé, ahol aztán jó darabig semmi nem történik vele, elég lehangoló látvány. A házak között körbejárva összeszedtem tíz-tizenöt fát, és kihúzogattam a sarokra, ahonnan a zöldhulladékot is el szokta vinni az önkormányzati cég. Azt remélem, hogy ha a lakók látják a képződő halmazt, eszükbe jut, hogy esetleg ennyit ők is megtehetnek, de másrészről ennek a rendtartó szokásnak a kialakítása és segítése tipikusan az önkormányzat feladata lenne, amihez hatékony és törődő kommunikációra lenne szükség.