A szükséges három

„Az rendes, és csinos kertnek éppitéséhez, három dolog kévántatik; tudni-illik, Tehetség, Akarat és Tudomány. Az Tehetség; hogy légyen annyi értéke és költsége annak, a ki kertet akar éppiteni, kivel maga fogyatkozása-nélkül azt munkálodtathassa, ékesítethesse, és épségben meg tarthassa. Akarat; hogy kedve légyen hozzá, meg ne unnya a munkát, gyors és kész légyen minden üdőben, annak minden féle miveléséhez; mert ha kedvetlen és kénszeritve munkálózik, gyakrabban Puszta Péter, Csallyán Barlabás és Boitorjan Illyés, és Perje Demeter foglallyak-el a kertet. A Tudomány szükséges; hogy tudgya a kertész és annak igazgatója, mit minden üdőben kellessék a' kertben mivelni. Mert szinte olly szükséges a kerttel-való bánáshoz az értelem, és tudomány; mint az emberi testnek orvoslásához a' mint Xenophon bizonyíttya; Hogy a' Gazda embernek, Kertésznek, és az Orvosnak egy hivatalok vagyon abbul; hogy mindent idejében végezzenek el..."
(Lippay János: Posoni kert, 1664-67)

A Tehetségnek nem leszünk híjával, úgy tűnik, mert idén is sikeresen pályáztunk az önkormányzatnál ahhoz, hogy hozzá tudjunk járulni az ő zöldterület-gondozási erőfeszítéseikhez a magunk kis munkájával. (Az elnyert pályázatról részletesebben is írok nemsokára.) Tudományunk is van annyi, amennyi ehhez a munkához kívántatik, ahol meg fogyatkozásunk van, kipótoljuk az internetes és offline szakirodalommal, meg tanácsot sem szégyellünk kérni. Gyenge pontunk az Akarat, vagyis inkább a munkálkodás egyenletes eloszlása, mert egyelőre nagyon kevesen vagyunk, és a saját többi munkánk mellett a mindent időben elvégzés követelményének megfelelni a legnehezebb. Szükség van érdeklődő és együttműködő segítőkre.

Mindenkinek

köszönöm a legutóbbi kertészkedős bejegyzés utáni lelkes jelentkezéseket levélben és szóban, ígérem, ha legközelebb dolgozunk, mindenképpen írok előtte itt is és a facebookon is, hiszen igazából ez is az eredeti célja az egész projektnek, a blognak és a kertfejlesztésnek is, hogy összehozza az érdeklődő embereket, és alkalmat teremtsen, hogy együtt valami jóban vehessünk részt.
A csömöri zsidó temető rendbehozatalára is jelentkeztek önkéntesek, ezt is szeretném ezúton is megköszönni.
További tervekről hamarosan!

Ki emlékszik rá?

A kép készülténél én tizenöt-húsz évvel később voltam érdekelt a lemezautó témában, a mi korosztályunknak már nem ilyen autói voltak, hanem inkább olyan moszkvicsra hajazók, amelyeknek úgy látom egész rajongótábora, sőt, komoly "rajongói oldala" is van. Ahol laktunk ott is volt kreszpark, eleinte még működő kis közlekedési lámpákkal, később már csak a közlekedési táblákkal, most már talán azok sincsenek meg.

Ezek a képek viszont itt készültek Angyalföldön felismeri valaki a helyet?

fortepan

Civilek teszik rendbe a zsidó temetőt Csömörön, segítenél?

Jövő vasárnap, azaz június 17-én, önkéntes segítők teszik rendbe az évtizedek óta lezárt, elgazosodott, csömöri zsidó temetőt. A temető kezelése amúgy az önkormányzat feladata, aki eddig az évi kétszeri kaszálást végeztette el, most azonban soron kívüli hulladék-elszállítással segítenek, és az új kerítés építéséhez is adnak anyagokat. A Pestről érkező önkéntesek, és a helyben lakók szívesen látnak további lelkes segítőket a néhány órás munkához! Az akcióra célszerű játszóruhában érkezni, szerszámot, munkakesztyűt mindenkinek tudnak adni.  Részletesebben a Csömöri Hírek oldalán lehet tájékozódni!

A Csömöri Civil Egyesület híradójában korábban már jelentek meg a megsemmisített zsidó közösségre emlékező írások, itt és itt.

gyermeksírhantok a csömöri temetőben

Kora nyári kerti munka a Máglya közben és a Tahi utcában

A múlt vasárnap, június harmadikán megint jó sokat dolgoztunk, Szilvi ajánlotta, hogy szívesen jön segíteni, de előtte kicsit tegyünk rendet az ő lépcsőházuk előtti elhanyagolt előkertben is. A délelőtt közepére Gábor is talpra vergődött a szombat éjszakai munka után, hárman már elég látványosakat haladtunk.
A Tahi utca házaira a gyors tempóban szépülő előkertek a jellemzőek – készül is épp erről egy poszt sok képpel –, de éppen ez a ház nagyon vegyes képet mutat. Van kifagyott sövénysor, felnyurgult bokrok, kiültetett, kiszáradt, majd valamilyen megfontolásból lecsonkolt karácsonyfa, de van lenyűgöző tűciprus, sok elöregedett rózsatő, és vadul burjánzó mindenféle egyéb is. És persze a legtöbb helyen az ablakból kihajigált csikkek kupacai. Jöjjenek a képek.

A póruljárt karácsonyfa, nagyon szomorú látvány, ezt már régebben egyszer lefényképeztem. Kicsit úgy festett, mint egy megkínzott vudu báb. Otthagytuk, kívül esett a mostani területünkön.

Itt egy óriási fügebokor állt évtizedeken át (az egyik jelenlegi lakó nagypapája ültette), míg az egyik szomszéd hirtelen váratlan és indoklás nélkül kivágta. A helyén rengeteg fiatal hajtás nő. Viszek majd egyet-kettőt a Máglya közhöz.


A füge mellett sűrűn borítja a talajt a terjeszkedő gyöngyvirág.



Nekem még mindig meglepő azt tapasztalni, hogy mennyi munkát tud adni már néhány négyzetméternyi zöldterület is. Összegereblyéztünk több nagy zsáknyi szemetet, visszavágtuk az elvirágzott íriszeket, kiszedtük a gyomokat, itt-ott metszettünk, de így májusban már csak keveset. Fokozatosan kibontakozott a korábbi struktúra, valaki néhány terméskőből egy körülbelül méternyi hosszú útnak, néhány virággruppnak épített szegélyt.


Ahogy kivágtunk a mindent beborító elvadult cserjéket, folyondárokat és a vadon kihajtott kis dióhajtásokat, meglepő növények kerültek elő. Az árnyékliliomok ránőttek a kövirózsákra, igazi furcsa pár. A kövirózsáknak egy fokkal naposabb helyeket kerestünk.


Többen érdeklődtek miközben dolgoztunk.
Igazi felüdülés volt, hogy nem azt mondták a arra járók, hogy ugyan hagyjuk, nem érdemes - mint amit a Máglya közben szoktak - hanem hogy legközelebb szívesen jönnének segíteni. Eső után köpönyeg, Szilvi készített is egy kiírást, a következő alkalmakra számítva.


Szeretem, mikor – még ha gereblyét nem is vesznek a kezükbe –, de megállnak az emberek néhány barátságos szóra. Érdekes, hogy miért kedvesebbek és nyitottabbak a Tahi utcában, és sokkal barátságtalanabbak és gyakran agresszívek a Máglya köz környékén a lakók, furcsa lenne, ha a lakások méretében vagy minőségében meglévő hajszálnyi különbség, és az ezáltal megjelenő szociális különbség lenne az ok, remélem, hogy nem így van, de furcsa mindenesetre.
A Máglya közben már sokkal fáradtabbak voltunk, most nem is fényképeztem, viszont kihordtuk a helyükre a zöldhulladékos zsákokat, öntöztünk, ástunk egy kis vízgyűjtő árkot a tavaly ültetett sövénysornak, karókkal kerítettük körbe a veszélyeztetettebb cserjéinknek, bokrainkat (a gránátalma remekül érzi magát), aztán mentünk is, István már várt a késői ebédre sütött harcsával.

Nagy panelház árnyékában

A kassai történelmi városmag közelében, ott, ahol a huszadik század elején még falusias utcaszerkezetben, oldalhatárra épített kis házak sorakoztak, most a század utolsó harmadában épült, kertvárosi nyugalmúvá érett panelházakat találunk. A keskeny kis sávnyi kert itt húzódik alig néhány méter szélességben.

Nagyobb térképre váltás 

A századeleji Kárpát és Tátra, a Tatranská és a Štítová utca között felépült hosszú ház és a mellette lévő rézsű tetején végigfutó garázssor között mintha erdei ösvény indulna, mindenfelől virágok, bokrok, fák hajolnak a gyepes út felé. Nem tudjuk, hogy ezt a véletlen talált szép kis kertet közösen hozták-e létre, vagy egy-két elhivatott és hozzáértő lakó műveli, de a nagyon ügyesen megválasztott növények és a társulások összeállítása egyaránt arra utal, hogy értő kezek munkája. A nehezen beültethető, árnyékos, meredek oldalt talajtakarók díszítik és fogják, a sík részeken tobzódnak a májusi virágok. A kert egyedisége és változatossága azt jelzi, hogy nem önkormányzati parkfenntartók kezelik, hanem sokkal személyesebb tervek alapján fejlődik.
Ilyesmit volna jó csinálni, ezen igyekszünk.

A mi kis performanszaink

Szeretem, mikor felbukkannak mások is, akik nem csak csinálnának valamit, hanem csinálnak is valamit, a szokásos szájtépés helyett.

Kükü például lemosta az antiszemita fröcsögést a Pozsonyi úton! Bevallom egyébként, emellett a díszráccsal körülfogott, amorf sóderalapra helyezett dísztégla kereten nyugvó sódergúla kompozíció mellett én is elbiciklizek hetente többször, amikor az Újlipótváros irányából Angyalföld felé jövök, de soha nem fordult meg a fejemben, hogy ez bárminek is az emlékműve lehetne, és arra sem csábított, hogy megálljak, és megnézzem. Ha megkérdeztek volna, és nagyon gondolkozom, talán valami földmérési műtárgynak tippelem. De biztos hogy nem valami ötletes felhasználása valamilyen építkezési maradéknak? Mindegy, a jövő héten mindenképp szemügyre veszem közelebbről.

A képet a Fent és Lentről vettem át, ahol Kükü részletesebben beszámol a dokumentált akcióról.

Kis hely

látszólag csak nagyon lazán kapcsolódik a központi témáinkhoz, valójában azonban telitalálat ez a videó: hogyan lehet a nagyon szűk korlátokat lehetőségként élni meg, inspirációként, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki egy adott helyzetből. (Azért sosem árt, ha van egy nagy teraszunk is, és a klíma kellemes.)

…
Szerelmes férfi (hermelinnel) a hetvenes évek második felében… Azt lehetne hinni, azért nem volt a kicsi lakás szűk, mert jól éltek Annáék, valóban, szinte keserűség nélkül, nagy reményekkel; ha most visszagondolt az asszony erre az időre, látta magukat ott a harmincas év fordulóján, erősek, ez a nyugodt, jó érzés, terveik vannak, rengeteget dolgoznak, minden napnak ragyogása van, sokan járnak hozzájuk, nem „menők”, hanem barátaik vannak, majdnem minden este jött valaki, félidegenek „ugrottak föl”, és valahogy mindenki várt mindenkitől valamit, valami jót, hogy az is majd valami jót fog tenni a világban, Anna finomakat főzött, fiatal férfiak és nők hajlongtak a nyári estében. Szinte látták, hogy nekilódult az életük, és ujjongás volt bennük.
A lakás tehát otthon volt, s az otthon tágas – úgy szeretjük elgondolni. Hasznos azonban, ha van egy úgynevezett panorámaablak, ha az egyik fal mondhatni üvegből van, így a falak kijelölte doboz végtelenné tágul, kiárad az ég felé, nincs vége, s aki bent ül, az a kozmosz lakója, a lakásban így egyenrangú társ a hold sarlója és az el nem pakolt könyvkupac. „Azt hiszem, aki akkor hozzánk jött, érezhette ezt a váratlan tágasságot, ezt az esélyt.”
(Esterházy Péter: Hrabal könyve)

Tyúkdelegáció érkezik

a Magyar Államvasutak Autóközlekedési Vállalata Rt. (MÁVAUT) székhelyére a Lőportár utcába, a harmincas években, a háttérben egy N-2 Mávag Mercedes autóbusz.

fortepan

Vásárnap a szomszédban

Ha ilyen, júniusi viszonylatokban zord idő lesz holnap reggel is, se strand, se kirándulás, be lehet nézni a 13. kerületi bolhapiacra, amit az Újlipót segít csoport szervez. Az alábbi az ő felhívásuk a facebook-oldalukról:

Hátha éppen a szomszédé kell Neked!
Bolhapiac a Pozsonyi úton

Június 3-án vasárnap 10-13 óra között
jótékonysági céllal, és önös érdekből :) bolhapiacot szervezünk a Noha Stúdióba
(cím: XIII. kerület, Pozsonyi út 12., bejárat az épületek közötti átjáróban, balra).
Jótékonysági célra az Újlipót segít csoport a jelképes összegű asztalpénzt és az esetleges önkéntes adományokat fordítja, amiből hátrányos helyzetű (de nem reménytelen sorsú) helyi családokon segítünk rendszeresen.
A bolhapiacon használt, de szép állapotú ruhákat, játékokat, és mindenféle olyan tárgyakat vásárolhattok,amitől ismerős és ismeretlen szomszédaitok jutányos áron megválnak.
Lesz jótékonysági sütivásár, beleadjuk legjobb tudásunkat:)
Minden vásárlót várunk szeretettel! 

A szervezők

Egyelőre mégsem nyit a Margitutcakilenc

Úgy néz ki, csúszik a piac és közösségi hely megnyitása, most kaptam az alábbi levelet:

Kedves Árulni, Fellépni és Vásárolni Vágyó, Jelenlegi és Leendő Barátunk!

Sajnos mindenféle technikai, papír, műszaki és egyéb okok miatt nem nyithatjuk ki ezen a hétvégén a Margit utcai Piacunk kapuit... Amint rendeződtek a dolgok és kiderül, mikor nyithatunk, mikor lesz piac és Megnyitóünnep, AZONNAL JELENTKEZÜNK!

Addig kérünk Benneteket, legyetek türelemmel, ne lankadjon az érdeklődésetek és a lelkesedésetek! Köszönettel és megértést remélve,

Szakál Andi és a Piac Stábja