2012. szeptember 7.

Felsejlő történetek

Lelkesebb időszakokban nem csak a növények telepítésén keresztül, hanem mindenféle más eszközzel is szeretnénk nyomokat hagyni.

Volt szó róla, hogy a régi légópincék szellőzőit, ezeket a málló betonkockákat lefestetnénk, konkrétan a környéken előforduló madarakat gondoltuk ráfesteni (rejtett didaktikus célok).
Aztán beszélgettünk már sokat arról, hogy milyen jó volna valamilyen emlékjeleket tenni a környékre, amik a hely, és főleg az itt élők múltjának, jelei lennének, valamilyen street artos formában.
Először jött, hogy sima fotók, pár soros szöveggel laminálva, valahogy elhelyezve az utcán. (Ebből a laminálás + helytörténet ötletből aztán később láttam egy fantasztikus jól megvalósított változatot a 8ker blogban, a Gyulai Pál utca 12-ben a lift belsejét változtatták helytörténeti tárlattá.)
Aztán kitaláltunk egy csendélet-szerű szobrot, amiből több is lehetne, mintegy végigvezetve a környéken, a városrész fejlesztésének különböző szakaszain.

De legjobban az a tervem tetszett meg, hogy keresni jó képeket a környékről - ami így sokadik nekifutásra egyre kevésbé tűnik könnyű feladatnak -, olyan életképszerű fotókat, amin emberek vannak. Kinagyítanánk őket életnagyságra, és sablonnal fel lehetne fújni vagy szitázni.

És ma ezeket a képeket találtam a Retronauton.
Hát valami ilyesmire, bár sokkal kevésbé drámaira gondoltam. Ezek sok szempontból még sokkal jobbak, kicsit emlékeztetnek Max Ernst montázsaira (ezt újra kéne néznem, hogy biztos legyek benne), az metszetek szikár finomsága, és a bomló környezet közötti kontraszt teszi igazán hatásossá őket.  Ráadásul mintha a saját történetüket élve is folyamatosan tudatában volnának idegenségüknek. Szerintem gyönyörű.

2012. szeptember 3.

enyém, tied, mienk

A Magyarországon élő magyar kommentelők a facebookon eléggé leszólták a berlini Allmende-Kontor közösségi kertet. A hozzászólókat a lenti fotó alapján főként a szedett-vedett, tákolt jelleg zavarta. Valóban, mintha egy kispolgári paradicsomot egy hippiközösséggel ráztak volna össze. Amiből végül egy meglepően békés elegyet kaptak, és amely nem nélkülözi a giccses és a parodisztikus elemeket sem. Mindenkinek meglehet itt a maga kis zuga, amelyikért felelősséggel is tartozik, ezek együttese pedig egyszerre kedélyes, lepattant és burjánzó képet mutat.
A berlinieknek mindenesetre nagyon tetszik, az egykori Tempelhof repülőtér telkének egy részén, az Oderstraße felőli oldalon 300 parcellával indult közösségi kert várólistái is tele vannak. A városlakók élelmiszert termesztenek, növényeket csereberélnek, kertészkednek és pihennek a lakóövezetek által körbenőtt egykori reptéren.


Információ itt, további képek itt és itt: Ti mit gondoltok?
Inkább formatervezett bútorokat drágábban, vagy mindenki barkácsoljon raklapból amit tud? Esetleg barkácsoljanak közösen? Vagy vegyenek műanyagszékeket a tescóban? Vagy várjanak arra, hogy az önkormányzat támogassa őket öntöttvas utcabútorokkal?
Vagy lehet, hogy ilyen szűk kis parcellákra egyáltalán ne tegyenek ülőbútort, mint egy hozzászóló javasolta?
Csináljanak egyforma kiskerteket, és egyezzenek meg, hogy egymással összhangban lévő dolgokat ültessenek? Te hogy csinálnád máshogy? Vagy jó így, ahogy van?