2013. augusztus 11.

Neobarokk - belakva


Ülök a fal tetején a sötétben, iszogatom a limonádémat, a lépcső melletti támfalra vetítve pereg a film, és amikor mélyen lent a túloldalon megjelenik egy bekarmolt társaság a sötétben, megszédülök, mert a hangok olyan váratlanul rajzolják ki a teret.
Vissza kell jönni világosban.

És tényleg, nappal is nagyon szép, szokatlan térélményt ad, ahogy a körben álló házak jóval magasabban állnak, bár talán még így sem versenyképesek a hatalmas öreg fákkal. Platánok, hársak, rengeteg virág, repkény és sok-sok játékra való víz. Ilyennek láttam 2013 nyarán:


A szokatlan fekvés magyarázata a park történeténél régebbre nyúlik vissza, az itt lévő talajt ugyanis kitermelték. Az egykori kavicsbánya telkét tulajdonosa, Franz Körner 1910-ben ajándékozta Rixdorfnak azzal a feltétellel, hogy a kialakítandó park az ő nevét viselje. Megkapta. Ez az előélet magyarázza, hogy a park három oldalról támfallal körülvéve, nagyjából hét méterrel mélyebben fekszik mint a környező épületek. Az egyik támfalat használva felületnek, esténként ezen a nyáron épp ez a vetítéssorozat fut.


A parkot 1912 és 16 között alakították ki, a nem túl szerencsés neobarokk stílusban.
A Jonas- és a Selkestrasse sarkán még tizenkettőben, a földmunkák során egy lovas férfi népvándorlás-kori sírja bukkant elő (állítólag egy hun lovas), ez a lelet ma a Märkisches Museumban látható.

A park a nagy Silva-féle Berlin térképen, 1936

A második világháborúban nagyrészt tönkrement, a hetvenes években pedig az elhanyagolás és a repülőtér közelsége miatt került mélypontra, végül azonban 1977-től kezdődően nagyon szépen rehabilitálták. Szerencsére az eredeti platánok túléltek mindent, mára hatalmasra nőttek. És nekik még bőven van idejük.

 ilyesmi volt az 1977-es állapot

Az szimmetrikus kialakításon, és a növények geometrikus rendben való elhelyezésén sokat segített, hogy a fák bokrok idővel saját öregedésük szépségével oldották a rendszert, és az is, hogy a használat módja sokkal oldottabb lett. A kimondottan ronda szobrok – valahol a puttók és a gyermek Bacchusok között –, jól viselik labdázás közben fejükre dobott pólót, vagy a vállukra akasztott bevásárlószatyrot.
Neuköllnben, ahol ugye kapásból ott terpeszkedik a hatalmas Tempelhofer Feld, a korábbi repülőtér, a méretével nem rúg labdába, pedig nem kicsi. De nem is ez a cél. A Körnerpark furcsa hendikepes kis szobraival, exkluzivitásával varázsol el, és azzal hogy a giccses díszletek között ma már ugyanolyan felszabadultan lehet létezni, játszani. A 2,4 hektáros területen a füves játszófelületen kívül egy nagy szökőkút, a múltat idéző gazdag virágoskert, a park végében az egykori orangerie épülete ma kiállítótér, az előtte lévő teret pedig egy kávéház használja elegáns teraszként.